📖 Olvasási idő: 4 perc (pont a kávéd mellé)
Na, megint egy női név, de próbállak nem összezavarni… 🙃
Valahogy többségében női ügyfeleim vannak. Lehet, mert ők azok, akik még hajlandóak foglalkozni az életükkel, nem csak pörgetik a TikTokot, miközben panaszkodnak, hogy „nem működik a marketing”.
Szóval ma Zsófiról fogok mesélni, aki eljött hozzám egy két órás marketing tanácsadásra.
Ez kb. 8 éve volt, amikor még heti szinten feljártam Pestre, és trendi kávézókban okoskodtam embereknek arról, miért nem vásárol tőlük senki.
Zsófival beültünk a Kempinskibe. Valami fancy kávét ittunk, mert akkor még azt hittem, ettől leszek „business”.
Most már kerülöm ezeket a helyeket. Valahogy jobban esik egy cozy sarki kávé illata, mint a langyos latte art a világító márványpulton.
Aztán két korty után bele is vágtunk…
Csillogó szemek, üres naptár
Zsófi coachként dolgozott (volna), csak épp azon rágódott, miért nem jelentkezik senki a konzultációira. 😌
Amúgy bírtam Zsófit.
Kedves volt, lelkes, és halálosan komolyan hitte, hogy a coachingja segít „a nőknek visszatalálni önmagukhoz”.
Kivirult és ragyogott a tekintete, amikor arról beszélt, hogyan szeretné megváltoztatni az emberek életét.
Én meg csak szürcsöltem közben a levendulás lattét, de nem hittem egy szavát se…
Volt már néhány marketing előadáson, így tudta:
„Nem a szolgáltatást kell eladni, hanem az eredményt és az élményt.”
Csak éppen… rosszul csinálta.
Az Instagram bio, ami felért egy tibeti megvilágosodással
„Támogatlak az önismereti utadon, hogy a legjobb önmagaddá válj.”
Hangzatos. Motiváló. Kicsit spiri.
És nulla vevő.
Zsófi három hónapig tolta a posztokat:
tökéletes stock fotók, halványlila árnyalat, inspiráló idézetek random amerikai coachoktól.
Videók és sztori képek, amikre az Insta guruk is csak szolidan biccentenek.
Mégsem jelentkezett nála senki. 🙄
Ott ült velem szemben a latte felett, már kevésbé csillogó tekintettel, és azt mondta:
„De hát mindent megcsinálok. Rendszeresen posztolok, szép képeket csinálok, leírtam a bio-ba, hogy mit csinálok, ki a célcsoportom. Elvileg minden rendben. Miért nem megy?”
Na, itt jött el a pillanat, hogy egy laza mozdulattal lerántottam a bullshit fátylat.
„Zsófi, ez nem bio. És amit te mondasz, azt nem értik. Mert ez nem mond semmit.”
(És mielőtt megsértődnél: igen, lehet, hogy te is ugyanitt tartasz a bizniszedben, de ezen lehet változtatni…csak éppen az első lépés probléma felismerése: valamit nem jól csinálsz.) 😏
Amúgy Zsófi nem volt béna. Nem vele volt a baj.
A célcsoport meghatározása volt kamu… és emiatt az egész kommunikációja nem szólt igazán senkihez!
Pont, mint egy Ikea-bútor összerakási útmutató japánul:
megpróbálod követni, de a végén mindig marad egy csavar, és dülöngél a francba az egész.
De milyen is a jó célcsoport meghatározás?
Szépen rákérdeztem Zsófinál, hogy ki az az ember, akinek tényleg segíteni akar.
És amikor lehántottuk a spirituális ködöt, hirtelen kiderült, mit érez valójában az, aki Zsófihoz fordulna.
Nem azt, hogy „önismereti úton akar járni”.
Hanem azt, hogy este tízkor, amikor már harmadszor görgeti végig az Instagramot a kanapén, azon gondolkodik:
„Basszus, nem ezt akartam az életemmel.”
Hogy elege van a multis munkából, ahol már reggel hétkor remeg a gyomra a Microsoft Teams pittyegésétől.
És hiába próbál „jelen lenni” és „tudatos maradni a vitás helyzetben a kollégákkal”, csak túlélnie sikerül a munkanapokat – ami miatt már idén a mások burnout-on van túl.
Na… ez már nem spirituális köd volt. Ez konkrét volt. Valós. Emberi.
Nem szólt „mindenkihez”.
És ettől volt zseniális.
Hogyan csináltuk?
Miután tisztáztuk az ideális célcsoportot, érintettünk még néhány témát.
Pozícionálás.
Ajánlatkészítés.
Árazás.
És folyamatosan finomítottuk az új kommunikációs hangot és stílust.
Ez mondjuk már nem fért bele a két órás tanácsadásba csak egy 6 alkalmas mentor programba.
Sorry. Nincsenek csodák. Ez melós.
Viszont…
Mozdult valami.
Az emberek végre felismerték magukat a posztokban és a hirdetésekben.
Nem „önismereti út” bullshit volt.
Hanem az, amit ők is gondoltak, csak nem merték még kimondani – talán maguknak sem.
Ez nem csak egy szép mondat az Insta bio-ban.
Ez nem olyan dolog amit 2 perc alatt átírsz.
De legalább nem is csinálja mindenki és ez versenyelőnyt jelent.
Zsófi posztja alatt megjelentek a kommentek
„Ez nagyon én vagyok”
„Húú annyira igaz, ma pont ilyen napom volt.”
„Végre valaki kimodta és beszél erről.”
És Zsófi elkezdett klienseket szerezni.
A „célcsoportja” volt halott, mert csak papíron létezett.
A kommunikációja bullshit volt, mert nem szólított meg vele senkit.
Amint életet vittünk bele, az emberek észrevették.
És jelentkeztek is.
Összefoglalva, mielőtt továbbgörgetsz
Zsófi nem azért nem szerzett ügyfeleket, mert rossz coach lett volna.
És valószínűleg nálad sem az a probléma, hogy ne lennél jó a szakmádban!
Még csak nem is arról szól, hogy valakinek mennyi követője van.
A probléma az volt, hogy a posztjai és az egész kommunikációja egy (spirituális) ködfelhő volt, amiben senki nem látta meg magát.
A célcsoportod nem az, amit leírsz a Google táblázatba.
Nem az, amit te gondolsz róla, hanem amit ő gondol magáról éjjel kettőkor, amikor már kikapcsolt a motivációs playlist is.
Ha nem tudod, ki az az ember, aki ott ül a másik oldalon a kanapén, a telefonját nyomogatva, és miért akar bármit is változtatni az életén, akkor hiába írsz, posztolsz, hirdetsz:
Senkit sem fog megmozdítani.
A célcsoport akkor él, ha felismeri magát abban, amit mondasz.
Akkor kattint, akkor kérdez, akkor vásárol.
…és ha egyszer ezt megtalálod, hidd el, nem fogsz többé azon idegeskedni, hogy „miért nem jelentkezik senki”.
Ehhez pedig egy logikus lépés, hogy végre olyan marketingről olvass és tanulj, ami nem egy „gazdagodj meg gyorsan” könyvből lett kiollózva.
Hanem valódi.
Emberi.
Szóval…
👉 Gyere és iratkozz fel a hírlevelemre.
Mert posztot bárki tud írni.
De kapcsolódni tanulni kell.
Jössz?
– Geri
(aki reméli, hogy TikTok bio-d már nem „önmagad legjobb verziójának eléréséről” fog szólni) 😏