1. Más emberek véleménye
Bizonyára te is tapasztalatad, hogy a mai világban bármit csinálsz vagy mondasz lesznek, akik támogatni fognak benne, és lesznek olyan emberek is, akik negatív kritikával vagy akár trollkodással adnak hangot a véleményüknek.
Sajnos bármilyen pozitív dologról van szó, rögtön megjelenik egy negatív vagy troll tábor, akik a nem tetszésüket fogják kifejezni.
Létezik az építő jellegű kritika is, ami egy hasznos dolog, amiből tanulni és fejlődni lehet. És bizonyos helyzetekben érdemes is figyelembe venni.
De valójában nem is az a lényeg, hogy pozitív vagy negatív véleményeket és visszajelzéseket kapsz.
Hanem arról van szó, hogy elkerülhetetlenül szembe fogsz kerülni más emberek véleményével és ítéletével.
Én például élvezem a tanácsadói és marketinges munkámat, illetve mindazt, ami ehhez kapcsolódik. Például imádok írni, szeretek tanítani és örülök, hogy másoknak ez segítséget jelent.
Ha nem olvasná el senki az írásaimat, én akkor is írnék.
Nem azért csinálom, hogy mások dicséretét megkapjam vagy fényezzem az egomat a pozitív visszajelzésekkel. De ugyanígy nem érdekelnek a negatív kommentek sem.
Számomra a pozitív és a negatív vélemény is ugyanazon a lapon szerepel ebben a tekintetben.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok meg másokat.
Sőt! Folyamatosan kérem az olvasóimat és az ügyfeleimet, hogy mondják el a véleményüket.
Hiszen ebből tudom, hogy mire van szükségük, miben vagy hol akadtak el a vállalkozásukkal. Ebből tudom, hogyan adhatok segítséget és megoldásokat a számukra.
A munkámat viszont nem mások értékítélete alapján végzem.
Példánál maradva engem maga az írás, mint tevékenység tesz boldoggá.
A vállalkozáshoz kapcsolódó feladatok és kihívások tesznek boldoggá.
Az emberek többsége azonban függőségben van mások véleményétől és értékítéletétől.
Ezen a szemléleten az önismeret és az egészséges önbizalom felépítése tud változtatni.
2. Hírek követése
Minden hír a propaganda gépezet része.
A híreket a világ vezetői alakítják annak megfelelően, hogy mit szeretnének elérni. Ennek megfelelően alakítják és formálják az emberek értékrendjét és véleményét.
A negatív hírek uralják a híreket. Ennek oka, hogy ezek rövid távon lekötik az ember figyelmét, hosszabb távon szó szerint elszívják az energiájukat, életkedvüket és akaraterejüket. Az emberek így sokkal könnyebben irányíthatók és befolyásolhatók.
A tudatosság, a tiszta elme és a kritikus gondolkodásmód a mai világban ritka dolognak számít. Vállalkozóként pedig mondhatni nélkülözhetetlen készség. Ezért is került bele ez a téma a 21 nélkülözhetetlen lépés című könyvem legújabb verziójába.
Személy szerint nagyon kiábrándítónak tartom azt a tevékenységet, amit a világ politikai vezetői végeznek. Tisztelet a kivételnek.
Bármennyire jó lenne ezeken a dolgokon változtatni, sajnos nincsen rá egyéni szinten hatásunk.
A sztoikus filozófusok évezredekkel korábban már megtanították, hogy el kell különíteni azokat a dolgokat, amire van ráhatásod azoktól a dolgoktól, amire nincsen.
Ha ezt nem teszed meg, akkor a negatív érzelmek fogják uralni az életedet és azokat a problémákat sem tudod megoldani, amire lenne ráhatásod.
Amire van ráhatásod, hogy minél egészségesebben próbálj meg élni, fejleszd a szakmai tudásodat és önmagadat (érzelmi intelligencia, önismeret stb.).
És ez egyáltalán nem önzőség, hiszen ha te magad “rendben vagy”, akkor tudsz majd másoknak is segíteni valamilyen formában, amitől végső soron a világ is egy jobb és élhetőbb hely lesz.
3. Vagyoni egyenlőtlenségek
Egy érdekes dologra lettem figyelmes az elmúlt évek során.
Azt már számos kutatás megállapította, hogy a magyar emberek mennyire pesszimisták és boldogtalanok.
Sokan mondják, hogy mennyire le vagyunk maradva a nyugathoz képest. Milyen alacsonyak a fizetések Németországhoz vagy az Egyesül Királysághoz viszonyítva.
Ez pontosan így van. Egy skandináv vagy nyugati országhoz képest tényleg alacsonyabb az életszínvonal Magyarországon.
De nézd meg hogy a világ más részeihez képest pedig egészen jó helyzetben vagy.
Vannak online kalkulátorok, ahova be tudod írni a fizetésedet és számszerűen megmutatja, hogy milyen a vagyoni helyzeted a világ más részeihez viszonyítva.
Amikor én ezt kipóbáltam, akkor nagyon meglepődtem.
Úgy gondolom, hogy szükség van annyi pénzre, amivel az ember nyugodt körülmények között tud élni, kiszámíthatóan.
Viszont a világ nagy részéhez viszonyítva ez ma Magyarországon adott.
Egy ponton túl pedig teljesen értelmetlenné válik a pénz kérdése egyéni szinten.
Persze ez az egész megint egy relatív dolog, pénzügyi és érzelmi tudatosság kérdése.
Szent-Györgyi Albert úgy fogalmazott: “Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze… A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.”
4. Félelem a lemaradástól (FOMO)
Az emberek többsége nem tudja kezelni az idejét, így állandó rohanásban és késésben van. Emiatt sokan úgy gondolják, hogy muszáj felvenni az egyre gyorsuló tempót, különben lemaradnak valamiről.
Ezzel pedig bele is kerültek az ördögi körbe, ami még több rohanást eredményez.
Sokáig így éltem én is, majd elkezdtem tudatosan figyelni a prioritásokra. Megtanultam nemet mondani bizonyos dolgokra. Közben alapvetően megváltozott az értékrendem, ami miatt ma már egyáltalán nem érzem, hogy időzavarban lennék.
Nem attól lesz valakinek teljes a napja, mennyire tudta minél jobban megtölteni érdekes, szórakoztató vagy bármilyen egyéb tevékenységgel.
Számomra az a fontos, hogy megtegyem mindazt, ami tőlem telik. Nem a külső körülmények határozzák meg számomra az eredményt, hanem mindig önmagamhoz viszonyítok.
A folyamatos rohanás és a lemaradástól való félelem egy állandó belső feszültséggé tud alakulni, ami hosszú távon elég káros.
Körülbelül 2008-ban ismertem meg a Lassú Mozgalmat (Slow Movements). Akkoriban nem sokat foglalkoztam vele, de szimpatikus volt az alapgondolata: lassítani az életünk minden területén (például a közlekedésben, evésben).
Lényegében arról van szó, hogy a mennyiség helyett érdemesebb a minőségre fókuszálni.
5. A maximalizmusnak, mint kifogás
Az iskolában folyamatosan arra nevelnek minket, hogy minél jobb jegyeket szerezzünk, különben szörnyű következményei lesznek. Az általános iskolában azzal rémisztgetnek, hogy nem vesznek fel gimnáziumba vagy a szakközépiskolába. Később a főiskolai és egyetemi pontszámok miatt nem szabad hibázni. A munkahelyen pedig a kirúgástól való félelem fog visszatartani a hibázástól.
Az emberek mire fiatal felnőtt korbe lépnek, már zsigeri szinten kerülnek mindent, amiben a hibázás lehetősége vagy kockázata fennáll.
Pedig gondolj vissza, hogy gyerekként pontosan úgy tanultunk meg rengeteg dolgot, hogy hibáztunk – akár többször is. Újra és újra elestünk, de felálltunk és végül megtanultunk biciklizni. Néha fájt és néha szégyenérzetünk is volt emiatt. De utólag visszagondolva kit érdekel, amikor körbetekerjük a Balatont vagy csak a környékbe bringázunk egyet és rengeteg pozitív élményben van részünk?!
A maximalizmus, a tökéletes megoldásra való törekvés lassítja a folyamatot és eltávolít a céltól, a probléma megoldásától.
Konfuciusz mondta: A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.
Az elmúlt időszakban pedig tudatosult bennem, hogy a maximalizmust sokan kifogásként is használják arra, hogy új dolgokba kezdjenek. Szerintem ez egy elgondolkodtató megközelítés.
6. Veszteségre fókuszálás
Az emberek és vállalkozások többsége automatikusan a költségeket és kiadásokat kezdi el csökkenteni egy válságban.
Érdekes, hogy a többség esetében sosem a bevételek maximalizálása ugrik be elsőre.
A probléma az, hogy a költségeket egy idő után már nem lehet csökkenteni.
Ezzel szemben a bevételek növelése viszont nincsen limitálva.
Nyilván a költségek csökkentésének is megvan a maga helye és ideje, de most sokkal inkább egy szemléletmódról van szó.
Hogyan lehet okosan kockázatot vállalni?
Az emberek félnek kockázatot vállalni, mert jobban félnek a lehetséges veszteségtől, mint a nyereségtől.
Létezik egy olyan kockázatvállalási stratégia, amit én is rendszeresen alkalmazok.
Ez a pozitív várható értékű kockázatvállalás.
A lényege ennek, hogy viszonylag alacsony veszteséget jelentő tevékenységeket keresünk, amelyeknek a várható pozitív kimenetele extra nagy nyereséggel jár.
A nehézség ebben az, hogy kockázatot kell vállalni és még minimálisat bukhatunk is rajta. Viszont, ha túl tudunk lépni ezen, akkor jelentős nagyságú haszonra tehetünk szert.
Mondjuk úgy, hogy az esélytelen csapatra jobb fogadni, mint az esélyesebb sztárcsapat veresége miatt elbukni a nagy tétet.
Ha olyan készségeket sajátítasz el, amire nincsen kitaposott út, de nagy rá a piaci kereslet, akkor érdemes ebbe a tevékenységbe időt áldozni.
Mondok egy példát a Facebook kapcsán. Akik időben felismerték a benne rejlő lehetőségeket, azok elsajátították a megfelelő tudást és elsőként tudtak közösségi marketing szolgáltatásokat nyújtani.
Mindezt akkor, amikor még nem igazán volt egy útmutató, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálni – ettől volt nehéz.
Mostanra már szinte nincsen benne kockázat, sokan foglalkoznak vele (nagy a kínálati oldal) és erős a verseny – ebből adódóan már közel sem lehet ezzel a tevékenységgel annyit keresni, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.
Másik példa a kockázatkerülő magatártásra:
Évente 1-2 alkalommal előfordul, hogy valaki ír nekem, mert félnek megvásárolni tőlem még egy pár ezer forintos könyvet is. Ilyenkor azt szokták kérdezni, hogy “mi van, ha kiderül, hogy nem is érte meg és veszítek vele”.
Ez egy beszűkült és kockázatkerülő szemlélet, ami rengeteg energiát visz el.
És akkor itt szeretném megjegyezni: ha vállalkozó szeretnél lenni, akkor érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy nem tízezer forintokat fogsz kockáztatni, hanem jóval többet.
Egyébként megnyugtatásként mondom, hogy nálam pont emiatt van pénzvisszafizetési garancia. Ha úgy érzi valaki, hogy nem azt kapta, amit várt, akkor visszatérítem neki az oktatási anyag vagy könyv árát. Így ez egy okos kockázatvállalás a vevő oldaláról nézve – ami lényegében nem is jár neki kockázattal.
Nekem vállalkozóként, eladóként, az a feladatom, hogy felszabadítsam a potenciális vásárlókat a saját félelmeik és korlátaik alól, ezáltal megkönnyítsem a vásárlási döntést. Végső soron pedig mindketten jól járunk, ez az igazi win-win felállás.
